[ Pobierz całość w formacie PDF ]
elszórakoztathatná az Q szegény Sassenheimjét, és elhatározta, hogy Schwarzenfelsbe hozatja a kisasszonyt, mihelyt Joachim és Lolo ügye egyenesbe jött. XV. Joachim herceg ebéd után a legtüzesebb falkenhauseni paripákat fogatta be, hogy a fejedelmi székhelyre kocsizzon. Türelmetlenségében azonban még azokat is túl lassúnak érezte. Egyenesen a hercegpalotához hajtatott. Lolo hercegnQ e pillanatban épp a kertre nézQ kisszalon ablakában állt, így nem láthatta a hintó érkezését, és azt sem tudta, hogy a herceget azonnal Sibylle hercegné szobájába vezették. Broschi úrnQje parancsára az ajtó elQtt Qrködött, nehogy Lolo váratlanul belépjen, amíg Joachim odabent tartózkodik. A nagynéninek és unokaöccsének rengeteg megbeszélnivalója volt, de rövidre fogták, mert Joachim természetesen égett a vágytól, hogy viszontláthassa az Q hercegkisasszonykáját. Többé semmi kétsége sem maradt afelQl, hogy a Lolónak szánt levél elsikkasztása Renate mqve volt. Mindazonáltal elhatározta, hogy Lolónak nem tesz említést gyanújáról. Mihelyt a legszükségesebbeket tisztázta nagynénjével, felemelkedett, és kezet csókolt neki. Most pedig rohanok hozzá, nénikém. Hol találom? Az idQs hölgy útbaigazította, Q pedig sietve elhagyta a szobát, és átvonult a szalonba, ahol Lolo tartózkodott. Amikor a herceg belépett, a leány még mindig ábrándos gondolataiba merülve álldogált az ablaknál. Lassan megfordult, aztán megbabonázva, zavartan, égQ arccal meredt a férfira. Joachim vágyakozva tárta szét a karját. Hercegkisasszonykám! Drága Lolo! Szerelmese már repült is a karjába. Szorosan magához ölelte, és ajkuk az elsQ hosszú csókban egymásra talált. Sokáig álltak ott összefonódva, s néma boldogságban egymás szemébe néztek. Végül Joachim ismét megtalálta a hangját, kissé eltartotta magától a leányt, és megigézve gyönyQrködött benne. Tényleg az én szegény kis hercegnQm ez az elegáns dáma? De szép vagy, Lolóm, milyen csodálatosan illik szQke hajadhoz ez a fehér ruha! A leány fénylQ szemmel nézett rá. Ha tudnád, mennyire hiányoztál! folytatta szenvedélyesen Joachim, és ismét magához ölelte. Ha tudnád, mit éreztem, amikor úgy kellett eljönnöm, hogy nem köthettelek magamhoz. Lolo reszketve hozzábújt. Magadhoz kötöttél& megbonthatatlan kötelékkel rebegte. A férfi újra meg újra megcsókolta, aztán maga mellé ültette a kanapéra. Mi újság otthon, szerelmem? Mit csinál Birkhuhnkád? Hát Bielke? Nem féltek elengedni téged? A hercegnQnek megoldódott a nyelve, s vége-hossza nem volt a mesélésnek, nevetgélésnek és becézésnek. Miután Joachim ismét a karjába vonta, Lolo önfeledten ragyogó arccal megkérdezte: Áruld el végre, hogy hívják a boldogságomat! A herceg meghökkent. A boldogságodat? Hát persze! Elvégre nem hívhatlak örökké Schlegell bárónak! Talán nem tudod, hogy még mindig nem ismerem a keresztnevedet? A herceg elragadtatottan megcsókolta a leány szemét, azután a tekintetét fürkészve megszólalt: Joachimnak hívnak. Lolo összecsapta a kezét. Joachimnak! Nahát, te mindenben ehhez a Joachim herceghez hasonlítasz, még a nevetek is ugyanaz. Joachim vidáman hunyorított; Bizony, még a nevünk is ugyanaz! Milyen különös. Szóval mégis Joachim lesz a férjem? Az felelte kópés mosollyal. így volt megírva, édes kicsi Lolo. Senki sem kerülheti el a sorsát. És ez még nem minden. Hiába hadakoztál a végzet ellen, mégis feleségül kell menned Joachim herceghez. A leány elszörnyedve tapasztotta be a herceg száját, Ne tréfálj ezzel, Joachim! Jaj, drága Joachim, ne gondoljunk most a hercegre! A fiatalember méltatlankodva húzta ki magát. Már megbocsáss, de folyton-folyvást Qrá kell gondolnod. Tetszik, nem tetszik, a felesége leszel. P nem mond le rólad. Ilyen csodás, aranyos hercegnQ nem akad minden bokorban. Lolo hirtelen elsápadt, kibontakozott a herceg karjából. Hallgass, jaj, hallgass, ez borzasztó, nem bírom tovább! Joachim erre egészen gyengéden magához ölelte, és csókot lehelt bánatos szemére. Kicsi Lolo, hát még mindig nem érted? A leány szomorúan rázta a fejét. Kedvesem, ha Schlegell bárót szereted, akkor Joachim herceget is szereted, és ha Schlegell báróhoz akarsz férjhez menni, akkor Joachim herceg felesége leszel. Nézd csak, ezt a csókot Schlegell bárótól kapod& ezt pedig Joachim hercegtQl. Lolo megdöbbent. Te vagy& Joachim herceg? A fiatalember bólintott. Én ám! A sajnálatra méltó Joachim herceg, akivel a gonosz kicsi Lolo nem akar egybekelni. Jaj, te buta kis hercegkisasszonyka! De hát hogy lehetséges ez? álmélkodott a leány. Joachim kedvesen megcibálta a fülcimpáját. Éppen úgy, ahogy egy bizonyos tréfás kedvq hercegkisasszonyka az orránál fogva vezette Schlegell bárót. Lolo nevetett, de rögtön újra elkomolyodott. De miért nem mondtad meg, mielQtt a nyilatkozatot elküldtem? A herceg némi tétovázás után válaszolt. Miért? Hát& talán próbára akartalak tenni, talán azt akartam tudni, eléggé szereted-e a bárót, hogy a herceggel együtt a mesés örökségrQl is lemondj. A leány a fejét rázta. Nem, efféle próbára nem volt szükséged, hiszen ismertél. Joachim megcsókolta. Igen, szerelmem, ismertelek, és bíztam benned. Egyszer majd elmesélem, miért alakult mégis így. Egy komisz véletlennek kis híján áldozatul esett a boldogságunk. Most már ne is gondoljunk rá, csak arra, hogy szeretjük egymást, és hamarosan, nagyon hamarosan végleg összetartozunk majd. Ugye, most már nem utasítod el Joachim herceget? Lolo a férfi mellkasára hajtotta a fejét. Nem, dehogy, bárki vagy is, téged szeretlek. Csak most kezdek érteni mindent, ami olyan csodálatosnak és felfoghatatlannak tqnt: Sibylle néni jóságát, Qfensége barátságos közvetlenségét, a szívélyes fogadtatást a trónörökös párnál. Pk már mindannyian tudták. Igen, tudták, és Sibylle néni segített kézre keríteni az ellenszegülQ hercegkisasszonykát. A leány boldogan felnevetett. Jaj, szerelmem, mekkora szemeket fog majd mereszteni Birkhuhnkám! Rá akart beszélni, hogy hagyjam Schlegell bárót, és a hercegét válasszam. Joachim nevetve újra megcsókolta. Még ma táviratozunk neki: Joachim herceg és Lolo hercegkisasszony üdvözletüket küldik mint jegyespár. Lolo megrettent. Az ég szerelmére, akkor végképp nem értene semmit. Legalább annyit szúrjunk közbe: Joachim herceg alias Schlegell báró . Különben még belebetegszik nekem az izgalomba. Sajnos egykettQre elröppentek az együttlét órái. Sibylle hercegné teára magához kérette Qket. Ekkor újabb érzelmes jelenetre került sor. A boldog ifjú pár viharos szeretetével és hálálkodásával majd megfojtotta az idQs hölgyet. Joachim hercegnek hét órakor már vissza kellett indulnia Falkenhausenbe, s elQtte még rövid kihallgatást kért az uralkodótól, hogy eljegyzését hivatalosan jóváhagyassa. Búcsúzáskor megígértette a hölgyekkel, hogy másnap kikocsiznak Falkenhausenbe. Közösen kell meggyQzQdnünk róla, hogy a falkenhauseni park bükkfái valóban szebbek, mint a weissenburgiak magyarázta mosolyogva. A szerelmesek még néhány másodpercig élvezhették egymás társaságát, azután el kellett válniuk. Másnap Lolo Sibylle hercegnével a reggelinél ült, amikor levél érkezett Birkhuhn kisasszonytól. Lolo csodálkozva ingatta a fejét a vastag és nehéz küldemény láttán. Mosolyogva bontotta fel, s a borítékban egy másik, szintén neki címzett levelet talált, valamint néhány sort Birkhuhn kisasszony keze írásával. Kedves Gyermekem! A mellékelt, neked szánt levelet ma találtam a nénéd szalonjában, a nagy szekreter alatt, amelyet azért húzattam el, mert másik bútor kerül a helyére. Minthogy a levél pecsétje érintetlen, még bizonyára nem olvastad. Tapintásra olyan, mintha fotográfia is lapulna benne. Meta azt mondja, épp ilyesforma levél érkezett egy másik, Renate hercegnQnek szóló levél társaságában azon a napon, amikor a nénédet az alapítvány elnöknQjévé nevezték ki. Meta az elQszobában évQdött a kézbesítQvel, mielQtt az bement Renate hercegnQhöz,
[ Pobierz całość w formacie PDF ] zanotowane.pldoc.pisz.plpdf.pisz.plgrolux.keep.pl
|