Az alvolegeny Hedwig Courths Mahler

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

arról is gondoskodott, hogy elfogadj�k az est�lyre szóló megh�v�st.
Hartmann �r is tett sz�vess�geket von Glotzinnak. Rendszeresen
tekint�lyes �sszegeket adott neki, a b�ró ugyanis �rdekes módon igen gyakran
felejtette otthon a t�rc�j�t, �s nem volt n�la p�nz. Term�szetesen mindig
kiment a fej�bQl, hogy visszaadja a k�lcs�nt , Hartmann �rnak pedig esz�be
sem jutott, hogy visszak�rje. Tervei szempontj�ból Glotzin �rnak
felbecs�lhetetlen �rt�ke volt, �s ez�rt anyagiakat is sz�vesen �ldozott.
Az �nneps�g k�zeledett, �s Oldenau b�rónak sok tennivalója volt az
elQk�sz�letekkel. Az �tkez�sek alkalm�val tov�bbra is mindennap tal�lkozott
Margottal. A l�ny mindig vid�mnak, kedvesnek mutatkozott, �s nagyon jól
�rtette a módj�t, hogyan leplezze nyugtalan�tó, felkavaró �rzelmeit a b�ró
elQtt, aki szint�n k�pes volt uralkodni mag�n. Rendszerint �l�nk t�rsalg�sba
mer�ltek, �s mindig akadt megbesz�lnivalójuk a fogad�ssal kapcsolatban. A
b�l elQtti utolsó napokban a szok�sosn�l is t�bbet tal�lkoztak az elQk�sz�letek
miatt.
A nagy nap reggel�n leesett az elsQ hó. A b�ró nagy megel�ged�s�re az
utóbbi napokban elmaradtak a reggeli lovagl�sok a kedvezQtlen idQj�r�s miatt.
Napk�zben a hó elolvadt, de visszavonhatatlanul bek�sz�nt�tt a t�l.
A b�l napj�n Nordheim herceg gy�ny�rq rózsacsokrot k�ld�tt Margot
Hartmann-nak. Amikor a l�ny �tvette a vir�got, �ppen Oldenau b�róval volt a
nagy b�lteremben, ahol a dekoratQr�k m�g ser�nyen dolgoztak. Margot �tvette
az inastól a k�s�rQlevelet, �s kinyitotta. A herceg n�vjegye volt benne, a n�v �s
a c�m alatt pedig ez �llt:
Nagys�gos kisasszony, engedelm�vel tisztelettel k�ld�m ezt a reggeli
�dv�zletet a ma esti viszontl�t�s rem�ny�ben
Oldenau b�ró f�lt�kenyen figyelte a l�ny arc�t, mik�zben Margot a k�rty�ra
�rt sz�veget olvasta. Horst tudta, hogy a csokor a hercegtQl �rkezett.
Legsz�vesebben kit�pte volna az inas kez�bQl, �s kihaj�totta volna az ablakon.
Margot visszacs�sztatta a k�rty�t a bor�t�kba, �s egy pillanatra elvette az
inastól a csokrot. F�l�je hajolt, majd visszaadta.
K�rem, tegye v�zbe a rózs�kat! De ne az �n szob�mban helyezze el& t�l
erQs az illatuk mondta.
A b�ró �r�lt, hogy a l�ny sz�mqzte szob�j�ból a herceg vir�gait. Amikor
elment az inas, mintegy mell�kesen megjegyezte:
Pomp�s rózs�k, nagys�gos kisasszony!
A l�ny k�z�mb�sen v�llat vont.
Igen, valóban sz�pek& Nordheim herceg k�ldte. De nem b�rom, ha
illatos vir�g van a szob�mban, mert fejf�j�st kapok tQle.
Tekintettel a mai b�lra, igaz�n sajn�latos lenne, ha f�jna a feje.
A l�ny felnevetett.
Igen, k�r lenne. Ma este jól akarom �rezni magam, �s form�ban kell
lennem, hogy kedvezQ benyom�st tegyek a berlini t�rsas�gra.
Ez bizony�ra siker�lni is fog.
Gondolja, b�ró? k�rdezte Margot huncut mosollyal.
Meg vagyok róla gyQzQdve.
Nos, ezt nem lehet elQre tudni. A papa nagyon elQkelQ t�rsas�got h�vott
meg. Ma kiel�g�lhet a becsv�gya.
�s az �n�? k�rdezte a b�ró csendesen.
A l�ny hirtelen feln�zett r�.
Azt hiszem, ebben a vonatkoz�sban nincs bennem t�l nagy becsv�gy.
Ap�m miatt m�gis �r�l�k, hogy mindenki elfogadta a megh�v�st. A pap�nak az
a gyeng�je, tal�n az egyetlen, hogy minden�ron arisztokrata t�rsas�gba
szeretne tartozni. Nincs ebben semmi rossz, �s �n ezzel egy�tt szeretem Qt.
Mindenkinek megvan a maga gyeng�je, �s en�lk�l Q tal�n m�r t�l t�k�letes
lenne. �n el tudja k�pzelni, hogy valakinek m�g a gyeng�it is szeress�k?
A b�ró meleg tekintettel, szeretettel n�zett r�.
� igen, nagyon is el tudom k�pzelni! Az �desapj�t �rt�kes embernek
ismertem meg, �s nekem is az a v�lem�nyem, hogy ez a kis gyenges�ge igaz�n
elhanyagolható. Az �n ir�nt �rzett szeretete az alapja, nagys�gos kisasszony.
Azt hiszem, az �desapja kiz�rólag �n miatt akar bekapcsolódni az elQkelQ
t�rsas�gba.
Margot bólintott, �s halkan felsóhajtott.
Igaza van. Be kell ismernem, hogy magam is sz�vesen forgolódom elQkelQ
emberek k�z�tt. �s k�rem, ne �rtsen f�lre, nehogy mag�ra vonatkoztassa a
szavaimat, amikor azt mondom, hogy �n az elQkelQs�get nem �gy �rtem,
ahogy �desap�m! Vannak arisztokrat�k, akik nagyon kev�ss� elQkelQek, �s a
legegyszerqbb emberek k�z�tt is l�teznek rendk�v�l nemes gondolkod�s�ak.
Sz�momra az elQkelQs�get nem a n�v jelenti, nem is a sz�let�s, mely
v�letlenszerq, hanem a sz�v nemess�ge, az emberi �rz�kenys�g.
Oldenau b�ró szeme felragyogott.
�n ugyan�gy gondolom, nagys�gos kisasszony. Egy�bk�nt egyszer az
�desapja is r� fog j�nni erre.
Rem�lem, nem kell t�l nagy tanulóp�nzt fizetnie ez�rt a felfedez�s�rt. De
k�jem, most mutassa a ma esti �l�srendet!
A b�ró kiter�tette a rajzot, amely felt�ntette, kinek hol lesz a helye.
Ez az&
�, milyen �ttekinthetQ! L�tszik, hogy van benne gyakorlata.
A b�ró meghajolt.
Az ezredn�l gyakran �n int�zkedtem hasonló �gyekben. AzelQtt pedig,
amikor Oldenau m�g a mi�nk volt, �s ap�mnak reprezent�lnia kellett az
udvarn�l, n�lunk is voltak nagy �nneps�gek. Ez�rt van gyakorlatom a
szervez�sben.
A l�ny k�l�n�s pillant�st vetett r�. De sz�vesen megvigasztalta volna a
f�rfit, ami�rt az �lete ilyen tragikus fordulatot vett! De nem tudta. Vajon
szavaival nem okozna-e f�jdalmat. Ez�rt, hogy elterelje a szót, gyorsan
megk�rdezte:
Hol az �n helyem?
A b�ró a rajzra mutatott.
Itt, nagys�gos kisasszony. Nordheim herceg fogja asztalhoz vezetni.
Margot a rajzot tanulm�nyozta.
A herceg? Az�rt, mert rang �s n�v tekintet�ben Q a legelQkelQbb vend�g?
A b�ró szeme felvillant. Milyen sz�vesen mondta volna, hogy figyelmeztesse
a l�nyt: Csak n�v �s rang tekintet�ben! De �rezte, hogy ehhez nincs joga, �s
mind�ssze ennyit jegyzett meg:
Ezenk�v�l az �desapja k�v�ns�ga, hogy a herceg az �n balj�n �lj�n.
Margot egy pillanatra kedvetlen�l �sszevonta a szem�ld�k�t, majd nyugodt
hangon �gy szólt:
Jól van, most m�r ezt is tudom. �s �n, b�ró, �n hol fog �lni?
Horst szer�nyen, �ll�s�nak megfelelQen a patkó alak� asztal v�g�n jel�lte ki
a maga hely�t. A l�ny hat�rozottan megr�zta a fej�t.
Nem, nem �lhet olyan t�vol!
De igen, nagys�gos kisasszony. Nem szabad elfelejtenie, hogy ebben a
h�zban �n egyszerq alkalmazott vagyok.
Margot r�szegezte a tekintet�t.
Nem akarom, hogy ott �lj�n, Ma este �n is vend�g, ugyan�gy, mint a
t�bbiek, ez�rt ugyanolyan jogai vannak. SQt! Hiszen egy h�ztart�sban �l�nk,
ez�rt k�zelebb �ll hozz�m �s a pap�hoz, mint a t�bbi, idegen ember. Nem
tqrhetem, hogy ilyen m�ltatlan helyet v�lasszon mag�nak!
A l�ny izgatottan besz�lt, �s a b�ró sz�v�t melegs�g �nt�tte el.
Igaz�n kedves �ntQl, nagys�gos kisasszony, hogy egyenjog�nak tekint a
vend�geikkel, m�gsem fogadhatom el a javaslat�t. �n csup�n az �desapja
titk�ra vagyok. P vajon mit szólna, ha megfeledkezn�k errQl a t�nyrQl?
Margot k�zben lehiggadt.
Ne is feledkezz�k meg róla& �gy �rtem, arról, hogy �n titokban ap�m
nevelQje! mondta furfangos mosollyal. �ppen ez�rt tartom sz�ks�gesnek,
hogy a k�zel�nkben �lj�n, lehetQleg a papa mellett. K�nnyen megeshet, hogy
sz�ks�ge lesz �nre!
A b�ró eg�szen belefeledkezett a gy�ny�rq le�ny n�z�s�be. �sszerezzent,
amikor Margot fel�llt, de az�rt eg�szen nyugodtan tudott v�laszolni: [ Pobierz całość w formacie PDF ]